Félálomban

Felébredve legédesebb

Álmából szemembe nézett,

Motyogott valamit csendben.

Én félek szeretni téged.

"Legközelebb lelövöm, jó?"*

"Mit, szívem?" Rettegtem tőle.

Hegy tetején az örök hó

Nem olvad el soha. Kőre

Lépj csak, az biztos talaj ott.

Ne feledd: szeretlek. Mindig.

"Hát a Holdat meg a Napot."*

Még mindig félek egy kicsit.

Szeretni, nevetni, lenni.

Veled lenni félek. "Még ma

Lehozom őket neked is,

S másnak... Nem! Csak neked! És ha

Nem bízol bennem, csak csukd be

Két szép szemed. Mondd, mit látsz most?

Nélküled világom úgy ez:

Sötét, s üres. Veled látom

Csak jövőmet." Ez mind szép, s jó.

Elhagysz, mikor szeretnélek,

Ezért közénk áll e két szó:

"Szeretlek, és te?" Én: "Én nem."

2019. március 18.

*Egy Facebook poszt alapján (Antinegatív-Baranyai Barna oldala); "Aranyköpések félálomban" - avagy ki mit beszél álmában (Gregor Viktória kommentje)

Naplemente

Bárcsak egyszer, csak egyszer még

Hozzám te visszatérhetnél.

Az ég rózsaszín hulláminak

Már-már tündöklő habjain, ha

A horizont égő egén

Közelíthetnél majd felém,

Karjaidba ugranék. Lehet,

Hogy sohasem engednélek el.

De úgy, mint a naplemente,

Emléked már reggelente

Elhalványul és feledésbe

Merül. Ezért minden nap kérlek,

Gyere vissza, ölelj, csókolj,

De most, kérlek, ne csak bókolj.

Most szoríts magadhoz erősen,

Már soha ne tűnj el mellőlem!

2019. február 23-24.

Felejtés

(Egy anti-szerelmes levél, Neked)

Azt hittem, te más vagy. Azt mondtad, hadd

Lázadjak; egy élet való arra.

Elhittem minden szavad,

Azt is, mit most már tagadsz.

Szerettelek, te mégsem szerettél.

De köszönöm, hogy olykor kerestél.

Ez a fájó igazság,

De nem érdekel ma már.

Nem hiszed el, de igaz.

A felejtés pedig az,

Mikor tetőtől talpig végigmérsz,

És közben tengerzöld szemeid és

Én találkozunk, de már

Hiába nézlek, nem fáj,

Mert szívem már két csodás gesztenye,

Egy barna szempár rabja lett s felejt

Téged és sok játékod.

Nem kapsz több haladékot.

2019. február 13.

Űrutazás

Szívem, mint űrhajó távolodott

A Földtől, szívedtől, mely dobogott

Értem. Nem értettem, s elhagytalak.

Féltem. Én elmegyek, de te maradsz.

Féltem, hogy mégsem az voltam, kinek

Gondoltál. Már lehet más a tied.

Jobb lesz, ha elfelejtesz. Feledni

Csoda. Te maradsz, és hagysz elmenni.

Csoda, hogy még mersz engem szeretni,

Hiszen pályára állva lebegni

Nem célom körülötted. Úticél

A Hold. Céltalan pályára ki tér?

A Holdra eljutni nem vágytam én,

Szívem csücske veled maradt. Ha félsz,

Csak nézz az égre: ott kering, űrben,

Céltalan. Egyedül vagy a(z)űrben.

Céltalan kering az a szívdarab

Bennem, melyben te laktál. Kis absztrakt

Alak, néha megsebez, ütközik

Egy-két szervemmel. Véded a többit.

Véded, hogy csak te, s én ne sérüljek,

De már késő. Én voltam a hűtlen.

Ki gondolta volna, hogy hibázok.

Én hagytalak el, de már hiányzol.

2019. február 5.

mégis

'Tudod, mi az a 'Ding'*?' -

kérdezted s tudtam mind

hiába szeretsz

már szerelemmel

'Te vagy az én 'Ding'-em,

csak Veled jó minden.

És Te, szeretsz már?'

mondtad s nekem fájt

fájt minden kedves szó

hiába volt mind jó

nem tudtalak (nem)

szeretni de el

el nem hagytál mindig

velem voltál így is

szerettél s én is

szeretlek mégis

2019. február 4.

* das Ding, -e (német) = a dolog

A Hotel Transilvania c. animációs filmben a 'Ding'-et a szerelem kifejezésére használják; Ding = "a nagy Ő"

El

                                                           Egy árva lány, ki reád úgy

                                                           Tekint, mint virág a Holdra;

                                                           Elvágyódni messze pontba. 

                                                           El, csak tőled el.                  

                                                           A Hold, ki őt megbántotta,

                                                           Most is fényesen ragyog ott;

                                                           Az éjjelbe is fényt hozott.

                                                           El, csak tőled el.

                                                           A kis virág bezárkózott.

                                                           A kulcsát már rég eldobta.

                                                           Nem tekint többet a Holdra.

                                                           El, csak feledd el!

                                                           Ketten eltaszítják egymást;

                                                           A fénykorong, s a kis virág,

                                                           Halványan ébred a hiány.

                                                           El csak Tőled ne!

                                                           Már késő. A Hold fénye sem

                                                           Ragyog már sötét éjszakán.

                                                           A virág madzaggal nyakán.

                                                           Csokorba kötöm.

                                                           Kis csokrom virágtemető.

                                                           Sírodra könnyemmel teszem.

                                                           Te feljössz érte, mint szellem.

                                                           Vígy engem is el!

2019. január 30.

Összetörtem

Összetörtem egy üveget.

Véletlen. Leesett.

Nem én voltam. Vagyis...

De. Én vagyok a hibás csak.

Csak a köd miatt nem látlak,

Vagy tényleg nem vagy itt?

Mindenhol apró szilánkok.

Ne lépj bele. Fázok.

Vettél nekem fagyit?

Most miért állsz nekem háttal?

Csak a köd miatt nem látlak,

Vagy tényleg nem vagy itt?

Kérlek, csak mondd, hogy te hiszel.

Mondd nekem, hogy hiszel!

Semmire sem tanít?

Ez nem múlt. Boríts rá fátylat!

Csak a köd miatt nem látlak,

Vagy tényleg nem vagy itt?

Miért nem hallotok? Megint...

Azt hiszitek, meghitt...

Dehogy hitt! Elűztem.

Elvitt egy angyal. Nem bántam.

Csak a köd miatt nem látnak,

Vagy tényleg eltűntem..?

Miért nem hallotok? Hahó!

Elegem van. Na jó.

Ne mondd, hogy nem szóltam.

Ezek angyalok. Nem várnak.

Csak a köd miatt nem látnak,

Vagy tényleg elfogytam..?

2019. január 20. első órája

Dallam

(József Attila: Mama)

Már egy hete csak a dalára

gondolok mindíg, dudorászva.

Nyikorgó hangjával, ölében

pihenve alszom el, sötétben.

Én még őszinte ember voltam.

(Míg nem láttak, toporzékoltam.)

Hagyja a dolgát, munkát másra,

Daloljon, s teljesüljön álma.

Csak zengj, s ne gondolkodj a témán,

ne filózz, ne is nézz ott mélán.

A dallam ékesen, suttogva

Keringett, szállott a magosba.

Nem aludnék, de most már késő,

Most álmodom. Mily' óriás ő -

Ifju haja lebben az égen,

S lám, elmerül az ég vizében.

2018. november 28.

Próbálom túlélni...

Nem keres engem senki. Láthatatlanná váltam.

Nem is keresem helyem már ebben a világban.

Csak létezem itt, mint árva, gondozatlan növény.

Már elszáradtam. Hiába az öntözés. Fölény.

Azt hitted, fölényt élvezel. Majd elveszítettél.

Benned viszont sosem halt meg az a kicsiny remény.

Csak létezem itt, mint árva, gondozatlan növény.

Már elszáradtam. Hiába az öntözés. Kötél.

Kötélhez nyúltál. Fehér falak. Ridegség. Kórház.

Egyet kívántam. Bár még egyszer láthatnám orcád.

Csak léteztem ott, mint árva, gondozatlan növény.

Már elszáradtam. Hiába az öntözés. Mögém.

Mögém kerültél. Magadhoz húztál. Még egy próba.

Reményed ismét megfulladt tavában. A tóban.

Csak léteztél ott, mint árva, gondozatlan növény.

Már elszáradtál. Hiába az öntözés. Fölém.

Most fölém hajolva súgsz: "Lelked sötét tavában.

Nem csak reményem. Vele fulladtam én is. Bátran!"

Csak létezel itt, mint árva, gondozatlan növény.

Rég elszáradtál. Hiába az öntözés. Tömény.

Tömény igazságot, azt akarsz. Hát jó. Megkapod.

Bár itt lennél, élnél, s átölelhetne két karom!

De én csak létezem itt, mint elhagyatott növény.

Már elszáradtam. Hiába. Nem vagy itt. Körém.

Körém nem fonódik két karod. Elfelejtettél?

Próbálom túlélni, hogy halálosan szerettél...

Nélküled létezem itt, mint árva szobanövény,

De már elszáradtam, semmit sem ér az öntözés.

2018. november 8.

Álmok

Kislányként egyik nagy álmom

Lett volna sellővé válnom.

Ma már tudom, nagy szenvedés,

Kín, s tán halál, mire elér

Valaki a tenger alján

Lévő barlangig, hol Napját

Nem látja már. Legnehezebb

A beavatás - ha lehet

Róla beszélnem. Egy horgonyt

Kell elkapni. Nehéz. Bolond,

Ki erre vállalkozna. A

Veszély a fulladásban van.

Hisz a súly lehúz a mélybe,

Oda, hol egyetlen lélek

Sem tud életben maradni.

Mit ne? Nem szabad feladni!

De ha ilyen a te álmod,

Jobban teszed, ha felváltod

Valami egyszerűbbel; egy

Hétköznapibb; létezővel.

2018. szeptember 19.

Olvadó jégcsap

(Jégcsap-paródia)

Tél legszebb virágai, ti jégcsapok,

Mikor ő erre jő, olvadtok, féltek,

S rájöttök ti is, mily' meleg az Élet;

S olvaszt titeket, hogy ne légytek' rabok.

De én itt vagyok, szívem érte ragyog,

Megdobban szívem, mikor erre téved.

Élni, s élni szüntelen szeretnétek,

De megöl, s inkább lennék én is fagyos,

Hogy megolvaszthasson. Nem vagyok, kiért

Szíve égne. Nem vagyok olyan; "híres".

Nem lehet. Ő mást keres. Nem azt, mit én

Tudnék adni. Ő egészen nem ilyet.

Te vagy az első (meleg), ki csöpp szívét

Nem adná nekem. Más vagy, és nem sietsz.

2018. szeptember 13.

Légycsapó

(Jégcsap-paródia)

Nyár legszebb virágai, ti légycsapók,

Legyintek, s lecsaptok a Nap tüzében,

S rájönnek legyek, mily' rövid az élet;

Halnak ők itt, mint tengeren a habok.

De míg itt vagyok, testük bizony halott.

Felcsillan napsugára egy-két légynek:

Élni, s csak élni szüntelen, de szégyen

Halni, mint halni szeretnék én. Halott

Legyek tetején tart a légypap misét.

Házasság? "Ajándékozd nekem szíved!

Csak az enyém, s ne másé legyél." Kimért

Szavakkal még hozzáteszi: "Légy szíves!"

Csókot! Gyorsan, mielőtt lecsap, kit ér

Az a szörnyű légycsapó, ha nem sietsz.

2018. szeptember 12.

Jégcsap

(Petrarca-féle szerelmes szonett)

Tél legszebb virágai, ti jégcsapok,

Fényletek, s olvadtok a Nap tüzében,

S rájöttök ti is, mily' rövid az élet;

Haltok ti el, mint tengeren a habok.

De míg itt vagytok, testeteken ragyog,

Megcsillan napsugár, mint szeretnétek

Élni, s csak élni szüntelen, de fénytek

Meghal, mint halni szeretnék én. Halott

Nem lehetek én. Akkor lennék tiéd!

Nem lehet. Elajándékoztad szíved.

Sem az enyém, sem másé nem vagy. Miért?

Elzárod magad, nincs hamvad, se híred.

Te lennél az első, s egyetlen, kiért

Küzdenék. Nem teszem, s az idő siet.

2018. szeptember 12.

Hiába

Általában én hagyom el

Az embereket, de engem

Te hagytál el, s nem

Én téged, csak hogy ne

Neked, de fájjon az

Elválás. Miért  így

Hagysz el, miért is?

Legyen máshogy holnap.

Az idő fakít,

Mégis hiányzol.

Hiába fázom,

Te nem vagy itt.

Hiába mondod azt is:

Itt vagyok.Vigyázok

Rád. Én mégis fázom,

Velem te már nem vagy itt.

Kérlek, sose felejts el,

Hogy ne haljak hiába

Meg én e világban...

Kérlek, te temess el.

(Written by me

On my ways,

On rainy days,

On sad railways,

When you left my ways.

Smile for me...)

Finished on the 9th of August, 2018

Egy lány nappali dala

(Goethe: Vándor éji dala)

Alant, a völgyben a

Magány

Torka tátong. Felfal,

S a lány

Most kezd csak élni,

Szerelemmel vándorol,

Lassan. Nem fut, s nem lohol.

Megáll remélni.

2018. szeptember 19.

Csak óvatosan

(Petrarca - féle szerelmes szonett)

Álmaim tengerén feléd hajózva

Szembesülök önmagammal. Úgy döntök,

Inkább visszafordulok. Egy nagy ökör

(én) rémülten menekül már régóta.

Hiába keresem benned a jót, ha

Bennem nincsen semmi, ami örömöt

Okozhatna neked, régóta törött

Lelkű idegennek. Vakmerő csónak,

Mi közeledbe merészkedik, de én

Itt vagyok, ha látsz, de csak ha már vársz rám.

Most látom: mosolyogva intesz felém.

Nem adom fel. Ez tényleg jobb a vártnál.

...Majd egy másik, szebb csónak úszott elém.

Bizonyára nem rám vártál. Inkább rá...

2018. július 12.

Észrevetted?

(Petrarca - féle szerelmes szonett)

Mikor először láttalak, azt hittem,

Egy angyalt látok. Fájdalmasan kimar

Hiányod belőlem, mint éget szivar.

Minden percben hiányol téged szivem.

Ha nem vagy itt, minden végtelen. Ide

Tollam hegye valami szépet írna.

A csend nélküled egy tomboló vihar;

Nem csillapszik, míg fel nem tűnsz a színen.

Köszönöm neked, drága, hogy létezel,

Minden megváltozna bennem nélküled,

Mert nem foghatnám sohasem két kezed.

Ezeket én számbol nem hallja füled,

- Észrevetted? : lemaradt egy ékezet. -

És most bevallom, én vagyok a hülye.

2018. június 29.

Vörös lakkcipő

(Petrarca - féle szerelmes szonett)
(paródia)

Drága, egyetlen, imádott, ó, vörös

Lakkcipőm! Soha semmilyen más cipő

Nem veheti át a helyed. Sem idő,

Sem egy vihar, senki nem tehet tönkre.

Ígérem, velem leszel már örökre,

Csak akkor doblak el, ha sarkad kitört,

Akkor már nem vagy használható cipő!

De soha nem feledem az örömet,

Mit te okoztál nekem sok éven át.

Kedvenc arany bokaláncommal együtt,

Mit anyuci vett nekem régen. Tehát

Ti ketten vagytok szerelmeim együtt,

Örökké. Titeket csak az a medál

Válthat fel, mire úgy vágyom egyedül.

2018. június 28-29.

Szerelmem...

(Petrarca - féle szerelmes szonett)

Szerelmem élő víz lehet számodra,

Mi nélkülözhetetlen minden lénynek.

Tagadhatatlan tény: szeretlek téged.

Minden éjjel az ébrenlét látogat

Miattad, hisz te őrzöd az álmomat.

Tudom, ez az érzés téged úgy ér el,

Mint meleg napon olvad el egy jéghegy;

Hirtelen, váratlanul leomolva.

Kimondott szavakkal sosem vallanám,

De te vagy szívem mélyen titkolt vágya.

Nálad jobbat emberek közt sem talál,

Ki keresve keres sem. Szépség lánya,

Remélem, téged sosem ér el halál.

Angyalom, szeress viszont! Élted drága!

2018. június 28.

Az öröm? egy nagy oceán...

(Petőfi Sándor: A bánat? egy nagy oceán...)

Az öröm? egy nagy oceán.
S a bánat?
Egy kis kavics, mit két kezed/be/zárhat(sz),
S mi zavart okoz a felszínen. Kár.

2018. június 6.

ASAP

A feledékeny emberek

- Senki nem hiszi el nekem, -

Amnéziában szenvednek

- Pedig tényleg üres a fejem.

2018. május 18.

Felesleges

Bármikor, ha rád gondolok, bárhol is vagyok már,

Könnyáztatta szavak jutnak csak eszembe,

Mik - úgy tűnik - elfolynak a végtelenbe,

Elfedi tőlem őket a homály.

Megsárgult ingem egyetlen foltján

Mintát vélek felfedezni:

"Inkább előre evezni,

Mint hátra, múlt nyomán!

Előre tekints hát,

Míg megteheted, barátom!"

Ki kéne mosni kabátom,

S nem gondolkozni azon, mily' kincs vár,

Mit én egymagam meg sem érdemlek,

Csak lennék már melletted ölelésedben,

Kezed lágyan szorítaná kihűlt kezem,

Csak felejteném már el felesleges félelmem.

2018. június 1.

Kérded:...

Kérded: a szerelem milyen?

Mint boglárkalepke pihen

Illatos, ringó levendulán,

Úgy vágyik lelkem lelked után.

Ahány csillag van a sötét égen,

Annyi könny hullott szememből érted.

Hogy mik azok a csillagok?

Nélküled töltött hajnalok.

És akkor a vén Hold mi?

Az a fényes pont, hol mi

Ketten egyedülünk; soha,

A végtelenen túl, s tova,

Semmilyen körülmények között;

Így legjobb barátom a közöny.

2018. június 4.

Nem hallom...

Nem hallom a gondolataimat,

Hiába hegyezem jobban fülem,

Nekem nem szól már a fülemüle,

Az ízletes búzaföld is kihalt.

Bárányok legelnek égzöld füvet, 

Nekem nem adnak belőle, nem jön

Az ihlet, mi másoknak csak feltör

A kellős közepéből lelküknek.

2018. május 28.

idegen

híreket már nem kapok

felőled én angyalom

szeretett majd itthagyott

érzem idegen vagyok

fejemben gondolatok

kavarognak hol vannak

azok az üres lapok

tudom idegen vagyok

levelem meg sem kapod

szívem s eszem csak kapkod

de mind hiába halott

értem idegen vagyok

szüntelen hallom hangod

az óra is csak kattog

nélküled élek s halok

igen idegen vagyok

nem - hiába akarod -

ölelhet át két karod

már nem láthatom arcod

sajnos idegen vagyok

veled többé nem vagyok

mit hallok törött fagott

sírodnál legyen fa ott

neked idegen vagyok

lelkemet neked adom

hiába mert az fagyos

mert nem éled e napot

újra idegen vagyok

szívembe kis fényt ha lop

szép szemed s gondolatod

magányból kiolvadok

de már idegen vagyok

2018. május 27.

Titkon

Csak kérdezem magamtól, miért.

Mért' szeretek mindig,

Mindig beléd így is,

Így is, hogy tudom, ki az, ki félt.

Ki félt engem, nehogy

Beléd essek újra,

Mikor közös útra

Sodor az ár. Dehogy

- Nem te vagy az a fiú,

Kiért szívem lázban ég,

Ég, s a lángok tánca él

Bennem. Innen nincs kiút.

Egy nap - remélem,

Te is beleszeretsz

Lázadó énembe,

Vagy a művészbe,

Talán egy versembe,

Mit titkon neked

Címzett a lelkem,

S majd átkarol kezed.

Elfelejteni hányszor próbáltalak,

De mindig, szüntelen csak hiába.

Jelenléted folytonos hiánya

Sebet ejt rajtam, megkínoz, szétszaggat.

Talán ez mind csak álom marad,

Egy fájó, kínzó, szép álom,

Én mégis szívembe zárom,

Te pedig, Lelkem, élj, s légy szabad!

2018. május 15.

Periódus

A Nap koronája felszáll,

Dallamot játszik egy húron,

Kora reggel elindult egy úton,

De hamarosan megáll.

Ébred a betyár,

S felkelt a túzok.

Elindult egy úton,

De most megáll.

Az óramutató nem megy. Áll.

Nem csendülnek már a húrok.

Ahogy ő elindult ezen az úton,

Hamarosan, tudja, megáll.

Az ember is elindul, megy tán,

Míg a fákról az utolsó levél le nem hullott.

Mert hiába indul el bárki ezen az úton,

Egy idő után mindenki megáll.

2018. május 4.

Ölelés

Szeretnék valakit, aki szeretné,

Hogy szeressem. Testem ölelné

Szorosan magához, s lelkem

Is lelkéhez kötözve mentem.

Valakit, aki hagyná, hogy

Elaludjak ölelésében, ott,

Hol biztonságban érzem

Magam, miközben félek.

Karjainak szorítása

Olyan börtön,

Hol az öröm

A cellák erős rácsa.

Jelenlétéért két szemem

S fél karom odaadnám,

Ha két keze testemet

Erősen körülfonná.

Testének drága melege nyugtat,

Ő maga a boldogságom kulcsa.

Ez is csak a képzeletem

Édes, cukormázas szülötte...

Ő is csak a képzeletem

Édes játéka, félrevezet.

2018. április 23.

Repülő vers

Röppályára állít egy

Kedves, édes kisgyermek,

Kit édesanyja minden áron

Óv, s megvéd mind a három

Ágy alatt lakó szörnytől.

Szállva álmodok jövőmről.

Felemel a szél,

Közel már a cél.

Majd zuhanás: repülés a mélybe.

Sötét van, csend. Ez az életem vége.

Vagy mégsem? A kisfiú jön,

Felemel. Eldob: újra szállok. Új kör.

Új esély mindenkinek jár.

Új élet, új érzés, s egy tánc.

Egy szabad tánc a széllel,

Mely egy új élettel ér fel,

Tele reménnyel,

S egy marék fénnyel.

Mert élet, remény és fény,

E három mindenkié. Élj!

Remélj! Szeress!

S tiéd lesz e

Megígért, álomszép,

Mennyei mámorfény.

2018. április 20.

Sokszög

Nézd,

ahogy

a felhők

szépen, lassan

siklanak tova,

s mint a fák lombja

hűs árnyakat

vet. Megnő

a lomb

s ég.

Ég

a Nap

tüzében

a fák lombja,

naplementében

szikrázik élet,

s halál ontja

vérét egy

dalnak

épp.

Szép

élet

várt volna

e szép dalra,

mit poéta költ,

ki sohasem ölt,

mert várt arra

a napra,

melyet

élt.

Két

napot

kaphatott

volna a mű

megírására

a költő. Mára

írta meg ő

a napot.

Halott

érv.

Félt.

El nem

készült vers

veszte neki,

mert elvész akkor

élte, hisz kapkod,

mert nem telik

a szünet

versre.

Vér.

Vér

folyik.

A költő

vére folyik.

Nem meri írni,

sem italt inni.

Léte kopik,

de fölnő

aki

fél.

Él,

nem fél,

csak nevet,

De meg nem vet,

Ki félve éli

Létét, az féli

éltét. Tenne

ellene,

de él,

s fél.

2018. április 18.

Irracionális

Egy régi vágyam jeges havat izzadni,

Az egyenlítőn hűsölve havat izzatni.

Álmomban száz tollpihe taszít a mélybe,

S minden porcikám kiabálja azt, hogy éljek.

Műfüves jégpályán* hasítom a levegőt,

Ha már az Isten meghozta a szép időt.

Hiszem, hogy egy meleg nyári napon hideg télre ébredünk,

S fenekestül lefordul a véges-végtelen életünk.

Olvad a radiátor fémes burkolata,

Körmeim a hajamhoz hurkolva, s ah

Sós tenger édes vizét kóstolgatjuk sorra,

Hátha valamelyiknek íze hasonlít a borra.

Repjeggyel várok a vonatra a kikötőben,

Mert rendeltem egy asztalt ott ötezer főre.

Nem akarok mást, csak élni, szabadságot,

Vetni, mint búzát, élő fákat, s ne a fá(n)kot,

Mit apró lélegző létező lény csócsál

A faluszélen, a vasból készült tónál.

Se híre, se hala a faluszéli horgásznak,

Mert a barmok ledarálták kolbásznak.

Ha nem vigyázol, te is belesétálsz

A csapdába, mitől füled kettéáll,

Iksz-lábad megreped, tépett karod is megreked,

S többé már falatnyit sem ér kis herpeszed.

A zárakat hordom magamnál, s gyűjtöm sorra,

Nem úgy - a kulcsokat-, mint más, ki ostoba.

Kék fű, a zöld az égbolté,

Csokifa csak terem, s ott él,

Hol a vad tehenek lilák,

Hasraállt bizony a világ!

Bíborcsiga festi újra a Mona Lisát,

Miközben a gyereke vedeli a piát.

Mérgező ivóvíz után kutat az élő,

Míg orrával fúrja a kutat a henyélő.

Én mondom, a világ így nincs helyben,

Kellene valaki, ki rendet tenne benne.

Egy szedett-vedett banda öltönyös tagjai

Cibálják a vén szelet; minden nap hallani.

Sosem hagyják már végre vetődni szegény

Falat, miből kiharap egy falat(ot) a szegény.

Mindannyian tudjuk,

Mind kívülről fújjuk:

Minden egyes követ követ követ,

Csatold be a biztonsági övet!

Vezess te se ittasan,

Száguldozhatsz itt lassan.

Neked értelmetlen katyvasznak látszhat ez,

De ez az, mit minden emberi lény ma tesz.

Ártunk, mert építünk,

Holott a mi létünk

Inkább építő (célú), mint romboló,

De a te hangyád is csak egy horkoló,

Nem pedig szorgalmas töltőtoll-koptató,

Csak okoskütyüt nyomkodni oktató loptató.

A messzeségben látok egy likas üveggömböt,

Melynek közepén lófrálva, kicsiny aranyrögöt

Bányászva ott vagyok én, a szegény,

Félig rágott, de penészes fehér kenyér.

Egy nap majd megesznek, vagy ha nem,

Akkor jó leszek humusznak, vagy - hah, nem.

*műfüves jégpálya: by Flóra Boel❄️, 2018. április 10.

Levél egy idegen Művésznek

Altäir Zobrist részére

Csak ülnék itt egész nap verseid, írásod olvasva,

Fekete, fájó szív-helyem vérző lelkedbe burkolva.

Lelked nem tölti ki a szívem helyén tátongó lukat,

Inkább csak hasonlít hozzá. Keresi a megfelelő utat.

Már hetek óta csak itt várok,

(Érnek egymás után a károk)

Nem jött se innen, se onnan,

De legfőképpen sehonnan

Az az édes, aranyba mártott, lelkemet mégis bekormozó Ihlet,

Versed, s leveled olvasva - bár nem is hívtam, de - rögtön itt lett.

Versed, s másik versed és a harmadik is, a

Blogoddal együtt rabul ejtett. De a fizika,

Mit kéne tanulnom - holmi elektrosztatika -

Nem hoz lázba. Sem az angol, semmi irat.

A világ legnehezebb dolgának érzem

Szavaidat most hátrahagyni, sőt kétlem,

Hogy a bonyolult tananyagból akár

Egy szó is a fejembe menne, s talán

Soha nem leszek (nem is akarok) már képes

Elfeledni egy percre sem azt a képet,

Mit szavaiddal testem belső falára festettél

Sötét lelked fekete ujjaival. Megleptél.

Örökre belém égett egy fiú, kinek

Van elég bátorsága ahhoz, amihez

A legtöbb embernek nincs: szólni

Az igazságról, fájdalomról, nem holmi

Baromságról, mit a szél se hordana össze.

Nem tagadom. Fájdalmas az igazság ökle.

Nem mintha ezt nagyon bánnám,

De üzeneted hiába várnám.

Írásaidat sorban olvasom, 

Minden szavad tiszta sor.

Az idő repül, a könnyeim patakokban folynak

(, vagy az csak pár csepp víz a zuhany alatt [?])

Betűid, szavaid pixelenként magamba szívom,

Gondolataim e verses levélben neked megírom,

De ahogy te is mondtad... Ezt lehet,

Hogy soha nem közli az e-mail veled...

Nem tudom, hogy sírtam-e,

Vagy talán csak írtam ezt.

Fogalmam sincsen.

Hiszen benned kincset

Rejtett el egy felsőbb erő.

Azt gondolhatják, fenyegető,

De nem. Erőm elhágy,

Verseid, a sok novellád

Éjjel s nappal megállás nélkül

Csak olvasnám. De nem szépül

Meg a világ a sok igaz szavadtól,

Hiába, az én agyam is csak zakatol. 

Összes publikus sorod átbogarászva

Más is azt mondja, folt vagy a zsákra -

Mélyen belül hasonlítunk.

Nekünk is van egy titkunk,

Mint mindenki másnak, kik nem tudják,

Egy ember mekkorát árthat ennyi idő után...

Holtak. Kedvelt témád, látom. 

Nekem van egy "halott" barátom,

Aki érdekes mód' felveszi a telefonját, ha hívom,

Bár igazi beszélgetéseinket néha azért visszasírom.

Nem árulok el azért minden magamról előre,

Csak azért írok, hátha kedvet kapsz, s tetőled

Egy választ megkapok,

Mint várva várt csomagot.

"Csajos" terveim persze már messze

Jövőben járnak; olyasmi levelek nesze,

Mint Arany s Petőfi vers-levele,

Lehetnek beszélgetésünk kezdete(i)...

2018. április 9.

(Kicsit már megbántam, hogy ezt az üzenetet

Meggondolatlanul küldtem el, mint levelet,

S most inkább abban reménykedem,

Hogy nem nyitod meg e levelet neten...)

(2018. április 10.)

Quotes

'Your hand was made for holding mine,'

You said this to complete the rhyme...

I haven't ever understood Your thoughts,

Any of the poems for Your girls You wrote.

'You perfectly fit my body in a hug.'

You don't need Your coffee in my mug

Anymore. My mug was Your favourite,

But when You broke it, You didn't hear it.

'Your mouth was made for giving me a kiss,'

I told You, but You didn't even miss me if

I was not around You, because You were

With someone else at our favourite square.

'We were made for finding each other,'

You said this when we were younger,

But even You didn't believe it,

Neither did i. Don't ask, what if..?

'You are the only one in My life,

I really want You to be My wife!'

You said this once, put a ring on

My finger, but You started moving on.

2018. 03. 24.

Vihar

Tudnál egy picit beszélgetni velem, kérlek?

Csak mert odakint vihar van, és félek...

Lehet, hogy ez aranyos, de hidd el, míg élek,

Nem lesz jobb, bennem sötét marad a lélek.

Mire válaszoltál az üzenetemre,

- beletelt az talán egy percbe -

Már elkezdtem írni e verset,

Hogy eltereljem figyelmemet.

Egy semmitmondó válasszal találtam magam

Szemben, de ha elmondom egyszer, kacagsz

Majd, hogy "csak" féltem, mert vártam a tavaszt,

De helyette tél lett, vihart kaptam, fehér havat.

Tudtam, ha itt lehetnél, csak átölelnél,

Minden rendben lenne, de sajnos te ennél

Sokkal messzebb vagy, s itt nem lehetnél.

Megvédeni nem kell, hisz nincs is veszély.

Te minden percben védenél engem, hisz

Tudod, szenvedtem én már, de mennyit!

Sosem tudtál még velem itt lenni, enni

Egy pizzát. Sosem tudnál elfeledni.

2018. március 17. 23.13 - 23.29

Hasonlat-halmaz

(Szapphói - strófa)

Mint madárkák szállnak az égen csendben,
Vágyik úgy lelkünk szabadságra, rendre.
Fentröl kémlelni, magasabbra szállni,
      Eligazodni.

Mint esünk álmunk kavargó ölébe,
Úgy szeret belé kedvesébe ember;
Lassan, hirtelen, gyönyörűen, szépen,
      Elszenderedve.

Mint kesergő gólya keresi étket,
Úgy keressük mi is Urunkat, Téged.
Néha azt mondják, rettegnek, remélnek,
      Krisztussal élnek.

Játszó gyermek, mint a labda után fut,
Édesanyja óvja, magához húzza,
Úgy Te, védelmedben megóvol engem,
      Árva gyermeket.

2018. március 8.

Who am I?

If someone reads my poems, she

Just hopes that they are based not

On a true story, they would not

Wish anyone to live a life like this.

But what's the truth?  Who am I?

People say that I'm kind and cute,

But you could ask: is that true?

I'm hurt. Dark but at the same time bright.

Bad and good at one time,

Clear, but difficult to understand,

Nice, but on the other hand

A terrible person am I.

It's my fault, whatever it is.

I'm always stupid and wrong.

People might think that I'm strong,

But I'm not the person she sees.

I am the daughter of death,

Hurt and pain. I feel them,

But I make them as well.

This does not make sense.

2018. 03. 06.

Bál

Vártam rád,

S mikor felhívtál,

A szívem gyorsabban

Kezdett verni, s halkan

Összeszedtem a cuccom,

De szívem helyéről majd' kiugrott.

Tudtam, hogy vársz.

Szemeim előtt volt a kép,

Ahogy ott állsz,

S vársz már rám oly' rég.

Legszebb ruhámba öltözve,

Lelkem lelkedhez kötözve,

Gyomromban ezer

Meg egy kis lepke

Szárnyaival csapkodott.

Várták már ezt a napot.

Elindultam a lépcsőn,

Csak reméltem,

Nem érkezek későn.

Ha tudnád, hogy féltem!

Hisz' ez csak egy bál!

- mondtam. De várj!

Félek egyedül,

Hiába hegedül

Oly' szépen a zenekar,

Nehéz az elmebaj,

De te megvédesz,

Két karodba zársz

Majd, de féltesz,

Elfed a homály.

2018. február 23.

Rain

(written on a rainy day)

I met a girl last month.

She's so sweet and kind,

I noticed that I like

Her. Yesterday she asked

'Why is the sky crying?'

She looked in my eyes

With a depressed smile.

It was worth trying

To make her happy.

She was full of pain

In the rainy rain.

Her name was Cathy.

21. February 2018

Egy kis történelem

Legáció, szupplikáció, kápsálás,

Megtudod, mi az, ha a debreceni

Refibe jársz. Minden diák vágja-keni,

Mi a gerundium, tóga, kántálás.

Minden másodéves diák vizsgázik,

Évszámok, fogalmak, professzorok,

Préceptorok, janitorok, apparitorok.

Ki ezeket nem tudja, nagyot hibázik!

Öt nagy korszakra oszthatjuk a kolitörit,

Alapítástól a váradi kolisokig,

Váradiaktól 1802-es legatioig,

Tűzvésztől 1849-ig, mikor Petőfi

S társai szabadságukért harcoltak.

Entwurf és 1914 közt következő,

Egyetem alapításától '52,

Koedukációig, mikor a refi megnyílt lányoknak.

Ezután a rendszerváltás,

Azóta él a mai forma,

Különvált az oskola,

A diákokat több helyen várják.

Az 1638-as Rákóczi-harang

Darabjából öntöttek egy kicsit,

Melyet a ballagó diákság megkondít,

Jelezve, hogy az idő halad.

Két évszázadon keresztül, 1880-ig

A város tűzoltói a gerundiumot

Kitartani tudó, erős tógátusok

Voltak, közülük párat taníthatott Hatvani.

Másik híres professzor volt Maróthi,

Ki 1739-ben a Kántust alapította,

Diákjait négyszólamú énekre tanította.

1777-ben Ratio Educationis,

Mi kísérletet tett az elemi iskolák

Államosítására. 1802. június 11.

A nap, mikor sok épület leégett,

Míg sok tűzoltó diák legatioját

Partikulákban teljesítette.

Majd Álmosdi tanterv; történelem, földrajz.

S ezernyolcszázharmincegytől a

Magyar lett az oktatás nyelve.

Ide járt a "nagy osztály".

Németh László hívta őt így,

Bay Zoltán, s például Szabó Lőrinc,

Kik az Antigonét ógörögül előadták.

'67-ben megnyitják a múzeumot,

Mikor a zsinat 400 éves lett.

Kiállítanak mindent; tantermet,

Fizikai eszközt, relikviát, gerundiumot.

Fontos tudni, hogy Ora et labora!

Nem egyenlő "Imádkozva és dolgozva",

Orando et laborando a koli jelmondata,

Ha ezt nem tudod, hiba! Ketyeg az óra.

A peregrináció ma már nem divat,

Szupplikáció, kápsálás, panitor,

Vigil, calefactor, coetus, janitor.

A legtöbb hagyomány már kihalt.

Nagy diákok emlékére vannak

Domborművek, szobrok,

Mik előtt mindig elsétálok,

Tele van velük az épület, s fala.

A régi hajnal 3-i kelés,

S 6-kor kezdődő tanítás

Helyett ma 6-kor csak az ásítás

Kezdődik, az oktatás csak 8-kor, ha beérsz.

11-től 2-ig volt az ételosztás,

Aztán folytatódott a tanulás,

Este pedig praeces után

Volt két szabad óra, aztán alvás.

Mai fejjel nehéz felfogni,

Mennyit dolgoztak akkor,

S tanultak hattól.

Mi mást sem tudunk, csak nyavalyogni.

2018. február 20.

Hol vagy, tavasz?

Vak világban,

Vak reménység,

Minden kétség

Hiányában

Itt vagyok én.

Mért' hallgatok

Még mindig rád,

Hisz ez is fáj.

Meg is halok,

Isten veled!

Nem érdekel,

Nem is szeretsz.

El is temetsz,

Ki is nevetsz.

Vissza ne hozz!

Hazamegyek;

Hol te nem vagy.

Mindig elhagysz,

Nem jössz velem.

Hol vagy, tavasz?

2018. február 16.

Vallomás

(magamnak)

Igazam volt. Mit érzek, az harag.

Magamra haragszok, amiért

Nem mondtam el - s a könnyekért,

Miket titkon, csendben érted ejtettem,

De tudom, késő már,

Hisz megtettem. -

S lehet, hogy erre vársz;

Bár kétlem,

Azért elmondom,

- De kérlek,

Ha tovább rontom,

Állíts meg, és küldj el,

A szíved mással töltsd fel. -

Te teszed jobbá a napjaim,

- Kérlek, ne érts félre,

Amúgy én sem értem... -

Tudom, nem is akarod hallani,

De asszem, veled akarok maradni.

2018. február 13.

Limericks

LIMERICK #1

There once was a funny boy, called Brian,
He lived in a small village in Ireland.
      He loved a girl, Mandy,
      But Mandy loved Patrick,
So Brien moved to an other island.

2018. 02. 12.

LIMERICK #2

There once was a boy, lived in Limerick,
It's funny, because his name was Erik.
      There's a gossip: he's a sl*t.
      In my poem here's a cut.
That's the end of my nonsense limerick.

2018. 02. 12.

*LIMERICK #3

Once I took a very long nap,
Then I noticed I was kidnapped.
      I woke up at dorm,
      There was a big storm,
There was a lightning. Holy crap!

2018. 02. 13.

*LIMERICK #4

Once I met the Black Hood.^
I was in a bad modd.
      He killed me 'cuz
      I was there first.
Police found me nude.

2018. 02. 13.





*Limericks written with the help of my roommate
^ Black Hood is a serial killer in our favourite series, Riverdale

Képzelgés

Álmaimban láttalak, ahogy

Boldogan elhívtál randira,

De én azt sem tudtam, mi van;

Egyszerűen nem értettem dalod.

Te? Engem? Randira?

Csodálkoztam órákig ott,

S nem jutottam el odáig, hol

Hangomnak választ kéne adnia.

De kitartóan álltál velem szemben,

Míg ajkam válaszra nyílt,

De csendem csendre tanít,

A választ megkaptad egy igenben.

El sem hittem, hogy megtörténik,

Nem is kellett volna, mert 

Csak fejemben álmodtam ezt.

Azt sem értem, mit keresek én itt.

Te nem voltál itt, mikor vártalak:

Harag (?) - talán az van bennem;

Hogy miért, azt én sem értem.

Nem megy le torkomon a falat.

Azt kívántam, bár ne találkoznánk

Ma, de te voltál az első, akit

Reggel láttam. Az idő fakít

Az emléken, de most már

Azt kívánom, bár újra

Láthatnálak még ma,

De ez csak egy téma,

Nincs, mi hozzád húzna.

2018. február 12.