El
Egy árva lány, ki reád úgy
Tekint, mint virág a Holdra;
Elvágyódni messze pontba.
El, csak tőled el.
A Hold, ki őt megbántotta,
Most is fényesen ragyog ott;
Az éjjelbe is fényt hozott.
El, csak tőled el.
A kis virág bezárkózott.
A kulcsát már rég eldobta.
Nem tekint többet a Holdra.
El, csak feledd el!
Ketten eltaszítják egymást;
A fénykorong, s a kis virág,
Halványan ébred a hiány.
El csak Tőled ne!
Már késő. A Hold fénye sem
Ragyog már sötét éjszakán.
A virág madzaggal nyakán.
Csokorba kötöm.
Kis csokrom virágtemető.
Sírodra könnyemmel teszem.
Te feljössz érte, mint szellem.
Vígy engem is el!
2019. január 30.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése