Jégcsap
(Petrarca-féle szerelmes szonett)
Tél legszebb virágai, ti jégcsapok,
Fényletek, s olvadtok a Nap tüzében,
S rájöttök ti is, mily' rövid az élet;
Haltok ti el, mint tengeren a habok.
De míg itt vagytok, testeteken ragyog,
Megcsillan napsugár, mint szeretnétek
Élni, s csak élni szüntelen, de fénytek
Meghal, mint halni szeretnék én. Halott
Nem lehetek én. Akkor lennék tiéd!
Nem lehet. Elajándékoztad szíved.
Sem az enyém, sem másé nem vagy. Miért?
Elzárod magad, nincs hamvad, se híred.
Te lennél az első, s egyetlen, kiért
Küzdenék. Nem teszem, s az idő siet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése