Titkon
Csak kérdezem magamtól, miért.
Mért' szeretek mindig,
Mindig beléd így is,
Így is, hogy tudom, ki az, ki félt.
Ki félt engem, nehogy
Beléd essek újra,
Mikor közös útra
Sodor az ár. Dehogy
- Nem te vagy az a fiú,
Kiért szívem lázban ég,
Ég, s a lángok tánca él
Bennem. Innen nincs kiút.
Egy nap - remélem,
Te is beleszeretsz
Lázadó énembe,
Vagy a művészbe,
Talán egy versembe,
Mit titkon neked
Címzett a lelkem,
S majd átkarol kezed.
Elfelejteni hányszor próbáltalak,
De mindig, szüntelen csak hiába.
Jelenléted folytonos hiánya
Sebet ejt rajtam, megkínoz, szétszaggat.
Talán ez mind csak álom marad,
Egy fájó, kínzó, szép álom,
Én mégis szívembe zárom,
Te pedig, Lelkem, élj, s légy szabad!
2018. május 15.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése