Félholt félhold

Az a sötét felhő épp bekebelezi
a Holdat. Minél inkább magába fogadja,
annál többet veszít fényéből e ragyogó
korong. Ki tudja, vissza tudja-e nyerni
valaha azt az éji ragyogását, mivel
egykor büszkélkedhetett? Ki tudja, a felhő
otthagyja-e valaha? Épen vagy talán
félhol(d)tan?

Szemtanúja voltam az esetnek. Túlélte.
Ragyogás helyett már épphogy csak
pislákol, a még menthető és már menthetetlen
határán. Sosem lesz a régi, de minden
tőle telhetőt megtesz, hogy a felhőtől
távolodva új erőre kaphasson a fénye.

A lelkem volt a Hold. Túléltelek.

2024. augusztus 17.

 

Esedékes

Hogyan érthetnéd meg,
Hogy nem vagyok az anyád,
Ha folyton én mosok rád.

Mossak, főzzek, takarítsak
Utánad, helyetted, neked.
Bár a kukába dobnád a szemeted!

Százszor egyszerűbb lenne
Az élet, ha besegítenél itthon
Bármibe, de csak mondod: mikor?

Sosincs idő semmire,
Se neked, se nekem, senkinek,
De ezt én nem mondhatom, hiszen

Ez egy általánosítás.
Ilyeneket csak te mondhatsz,
Hogy a felelősség alól kibújhass.

Miért is kéne felelősség
Egy ilyen férfinak, neked?
Hiszen egy férfi sem lehet

Tökéletes. Neked hosszú napod volt,
Fáj a fejed, hagyjalak pihenni,
De ha nekem kéne, az csak hiszti.

A sok motiváló projekt mellett
Nem jut időnk egymásra,
Elménk így is a falra másznak.

Ha ennyire toxikus az egész,
Miért nem hagylak el,
Miért nem hagyhatsz el?

Mi tart össze/vissza minket,
A döntéstől, mi esedékes
Már jó ideje, édes?

2024. január 19.

 

Fuldoklom

A rengeteg kreatív energiám belefullad
A világ rohanásába és ignoranciájába.

                                        Magam fojtom bele.

2023. szeptember 3.

hétköznapi #2

                    – Muszáj.

Már hallom, érzem, ahogy a feszült sínek
                                     bizseregni kezdenek,
Mert érzik, várják, hogy hozzájuk érjenek
                                     a reggeli vonatkerekek.

Várva várt pillanat mindenki számára,
Napunk fénypontja – mehetünk munkába...

Felnőttek, akik ki tudnak, tengeréből,
Ki(k) mernek szakadni, a mókuskerékből,
Nekik mindez semmi, már csak múlt.

Mások csak túlélnek, napról napra,
Akkor is, ha majd' belehalnak,
Vagy egy túró rudi is elég ahhoz, hogy
Boldogok legyenek,
– Akár a gyerekek –
Vagy legalább annak mutassák magukat.

Ez egy boldog vers akart lenni,
De elrontotta az, hogy itt kell lenni.
Élni, létezni kell. Kötelező. Muszáj.

2023. április 14.

hétköznapi

'a bal oldali szerelvény nem indul'
a sötét emberek orcája pirul
a bizsergető dühtől
s a dél-nyugati széltől

a munkába igyekvő emberek mint
hangyák mikor sütit látnak ellepik
a peron jobb oldalát
s támasztják szürke falát

mindenki tudja hogy nem szorgosak csak
úgy tesznek mintha s közönyt alkalmaznak
magam is köztük vagyok
de minek – kérdem vakon

'ez az élet rendje' – mondják felnőttek
kiknek zord élete nyilván felhőtlen.
lehetne szabadulni
de elég csak hazudni

                               – minden jó

2023. március 31. 

hogy kéne

a gondom
    hogy gondolom
    hogy nem gondolom
        nem gondolom
        hogy nem gondolom
            amit gondolnom kéne

a tudat
    hogy tudom
    hogy nem tudom
        nem tudom
        hogy nem tudom
            amit tudnom kéne

az értelem
    hogy értem
    hogy nem értem
        nem értem
        hogy nem értem
            amit értenem kéne

az érzés
    hogy érzek
    hogy nem érzem
        nem érzem
        hogy nem érzem
            amit éreznem kéne

a félelem
    hogy félek
    hogy nem félek
        nem félek
        hogy nem félek
            amitől félnem kéne

az élet
    hogy élek
    hogy nem élem
        nem élek
        hogy nem élek
            ahogy élnem kéne

a pillanat
    hogy pillantok
    hogy nem pillant
        nem pillant
        nem pillantok
            peidg néznem kéne

a kilátás
    hogy kiláthatok
    hogy nem látok ki
        nem látom ki
        hogy nem látom
            ami kilátástalan

a kiáltás
    hogy kiálthatok
    hogy nem kiáltok
        nem kiáltok
        hogy nem kiáltok
            pedig ordítanom kéne

a vér
    hogy vérzek
    hogy nem vérzek
        nem férzek
        hogy nem vérzek
            pedig fáj

a lélek
    hogy lélegzem
    hogy nem lélegzem
        nem lélegzem
        hogy nem létezem
            lélektelen

2022. november 10-11. 

 

The jester with a golden heart

The first time I saw you,
I thought you were so cool
For me,
For them,
To make us, make us fooled.

I'm not able to sleep,
You're the one I need,
To sleep,
To feel,
To make me, make me breathe.

It's you, I know,
All I need,
The jester with a golden heart.

Not huge, I kow,
But I feel,
You'll be the jester in my heart.

Can I get to know you,
To have a reason
To love,
To laugh,
To let me go to you?

Show me your precios heart,
I'll stay by your side
For now,
To fight,
Fight for your, for your life.

It's you, I know,
All I need,
The jester with a golden heart.

Not huge, I kow,
But I feel,
You'll be the jester in my heart.

Please let me close,
I need you for
Healing my mind,
Brighten my life.

Please let me close,
I want you all,
Don't break my heart,
I'll give you mine.

I just wanna be close,
All my cash is yours.
You're mine
For life.
The jester for my soul.

2022. szeptember 20.

A song for a Mammon x Fizzarolli fanfiction