Félholt félhold
Az a sötét felhő épp bekebelezia Holdat. Minél inkább magába fogadja,
annál többet veszít fényéből e ragyogó
korong. Ki tudja, vissza tudja-e nyerni
valaha azt az éji ragyogását, mivel
egykor büszkélkedhetett? Ki tudja, a felhő
otthagyja-e valaha? Épen vagy talán
félhol(d)tan?
Szemtanúja voltam az esetnek. Túlélte.
Ragyogás helyett már épphogy csak
pislákol, a még menthető és már menthetetlen
határán. Sosem lesz a régi, de minden
tőle telhetőt megtesz, hogy a felhőtől
távolodva új erőre kaphasson a fénye.
A lelkem volt a Hold. Túléltelek.
2024. augusztus 17.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése