Irracionális
Egy régi vágyam jeges havat izzadni,
Az egyenlítőn hűsölve havat izzatni.
Álmomban száz tollpihe taszít a mélybe,
S minden porcikám kiabálja azt, hogy éljek.
Műfüves jégpályán* hasítom a levegőt,
Ha már az Isten meghozta a szép időt.
Hiszem, hogy egy meleg nyári napon hideg télre ébredünk,
S fenekestül lefordul a véges-végtelen életünk.
Olvad a radiátor fémes burkolata,
Körmeim a hajamhoz hurkolva, s ah
Sós tenger édes vizét kóstolgatjuk sorra,
Hátha valamelyiknek íze hasonlít a borra.
Repjeggyel várok a vonatra a kikötőben,
Mert rendeltem egy asztalt ott ötezer főre.
Nem akarok mást, csak élni, szabadságot,
Vetni, mint búzát, élő fákat, s ne a fá(n)kot,
Mit apró lélegző létező lény csócsál
A faluszélen, a vasból készült tónál.
Se híre, se hala a faluszéli horgásznak,
Mert a barmok ledarálták kolbásznak.
Ha nem vigyázol, te is belesétálsz
A csapdába, mitől füled kettéáll,
Iksz-lábad megreped, tépett karod is megreked,
S többé már falatnyit sem ér kis herpeszed.
A zárakat hordom magamnál, s gyűjtöm sorra,
Nem úgy - a kulcsokat-, mint más, ki ostoba.
Kék fű, a zöld az égbolté,
Csokifa csak terem, s ott él,
Hol a vad tehenek lilák,
Hasraállt bizony a világ!
Bíborcsiga festi újra a Mona Lisát,
Miközben a gyereke vedeli a piát.
Mérgező ivóvíz után kutat az élő,
Míg orrával fúrja a kutat a henyélő.
Én mondom, a világ így nincs helyben,
Kellene valaki, ki rendet tenne benne.
Egy szedett-vedett banda öltönyös tagjai
Cibálják a vén szelet; minden nap hallani.
Sosem hagyják már végre vetődni szegény
Falat, miből kiharap egy falat(ot) a szegény.
Mindannyian tudjuk,
Mind kívülről fújjuk:
Minden egyes követ követ követ,
Csatold be a biztonsági övet!
Vezess te se ittasan,
Száguldozhatsz itt lassan.
Neked értelmetlen katyvasznak látszhat ez,
De ez az, mit minden emberi lény ma tesz.
Ártunk, mert építünk,
Holott a mi létünk
Inkább építő (célú), mint romboló,
De a te hangyád is csak egy horkoló,
Nem pedig szorgalmas töltőtoll-koptató,
Csak okoskütyüt nyomkodni oktató loptató.
A messzeségben látok egy likas üveggömböt,
Melynek közepén lófrálva, kicsiny aranyrögöt
Bányászva ott vagyok én, a szegény,
Félig rágott, de penészes fehér kenyér.
Egy nap majd megesznek, vagy ha nem,
Akkor jó leszek humusznak, vagy - hah, nem.
*műfüves jégpálya: by Flóra Boel❄️, 2018. április 10.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése