Felejtés
(Egy anti-szerelmes levél, Neked)
Azt hittem, te más vagy. Azt mondtad, hadd
Lázadjak; egy élet való arra.
Elhittem minden szavad,
Azt is, mit most már tagadsz.
Szerettelek, te mégsem szerettél.
De köszönöm, hogy olykor kerestél.
Ez a fájó igazság,
De nem érdekel ma már.
Nem hiszed el, de igaz.
A felejtés pedig az,
Mikor tetőtől talpig végigmérsz,
És közben tengerzöld szemeid és
Én találkozunk, de már
Hiába nézlek, nem fáj,
Mert szívem már két csodás gesztenye,
Egy barna szempár rabja lett s felejt
Téged és sok játékod.
Nem kapsz több haladékot.
2019. február 13.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése