Dallam
(József Attila: Mama)
Már egy hete csak a dalára
gondolok mindíg, dudorászva.
Nyikorgó hangjával, ölében
pihenve alszom el, sötétben.
Én még őszinte ember voltam.
(Míg nem láttak, toporzékoltam.)
Hagyja a dolgát, munkát másra,
Daloljon, s teljesüljön álma.
Csak zengj, s ne gondolkodj a témán,
ne filózz, ne is nézz ott mélán.
A dallam ékesen, suttogva
Keringett, szállott a magosba.
Nem aludnék, de most már késő,
Most álmodom. Mily' óriás ő -
Ifju haja lebben az égen,
S lám, elmerül az ég vizében.
2018. november 28.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése