Felesleges
Bármikor, ha rád gondolok, bárhol is vagyok már,
Könnyáztatta szavak jutnak csak eszembe,
Mik - úgy tűnik - elfolynak a végtelenbe,
Elfedi tőlem őket a homály.
Megsárgult ingem egyetlen foltján
Mintát vélek felfedezni:
"Inkább előre evezni,
Mint hátra, múlt nyomán!
Előre tekints hát,
Míg megteheted, barátom!"
Ki kéne mosni kabátom,
S nem gondolkozni azon, mily' kincs vár,
Mit én egymagam meg sem érdemlek,
Csak lennék már melletted ölelésedben,
Kezed lágyan szorítaná kihűlt kezem,
Csak felejteném már el felesleges félelmem.
2018. június 1.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése