Félálomban
Felébredve legédesebb
Álmából szemembe nézett,
Motyogott valamit csendben.
Én félek szeretni téged.
"Legközelebb lelövöm, jó?"*
"Mit, szívem?" Rettegtem tőle.
Hegy tetején az örök hó
Nem olvad el soha. Kőre
Lépj csak, az biztos talaj ott.
Ne feledd: szeretlek. Mindig.
"Hát a Holdat meg a Napot."*
Még mindig félek egy kicsit.
Szeretni, nevetni, lenni.
Veled lenni félek. "Még ma
Lehozom őket neked is,
S másnak... Nem! Csak neked! És ha
Nem bízol bennem, csak csukd be
Két szép szemed. Mondd, mit látsz most?
Nélküled világom úgy ez:
Sötét, s üres. Veled látom
Csak jövőmet." Ez mind szép, s jó.
Elhagysz, mikor szeretnélek,
Ezért közénk áll e két szó:
"Szeretlek, és te?" Én: "Én nem."
2019. március 18.
*Egy Facebook poszt alapján (Antinegatív-Baranyai Barna oldala); "Aranyköpések félálomban" - avagy ki mit beszél álmában (Gregor Viktória kommentje)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése