Levél egy idegen Művésznek
Altäir Zobrist részére
Csak ülnék itt egész nap verseid, írásod olvasva,
Fekete, fájó szív-helyem vérző lelkedbe burkolva.
Lelked nem tölti ki a szívem helyén tátongó lukat,
Inkább csak hasonlít hozzá. Keresi a megfelelő utat.
Már hetek óta csak itt várok,
(Érnek egymás után a károk)
Nem jött se innen, se onnan,
De legfőképpen sehonnan
Az az édes, aranyba mártott, lelkemet mégis bekormozó Ihlet,
Versed, s leveled olvasva - bár nem is hívtam, de - rögtön itt lett.
Versed, s másik versed és a harmadik is, a
Blogoddal együtt rabul ejtett. De a fizika,
Mit kéne tanulnom - holmi elektrosztatika -
Nem hoz lázba. Sem az angol, semmi irat.
A világ legnehezebb dolgának érzem
Szavaidat most hátrahagyni, sőt kétlem,
Hogy a bonyolult tananyagból akár
Egy szó is a fejembe menne, s talán
Soha nem leszek (nem is akarok) már képes
Elfeledni egy percre sem azt a képet,
Mit szavaiddal testem belső falára festettél
Sötét lelked fekete ujjaival. Megleptél.
Örökre belém égett egy fiú, kinek
Van elég bátorsága ahhoz, amihez
A legtöbb embernek nincs: szólni
Az igazságról, fájdalomról, nem holmi
Baromságról, mit a szél se hordana össze.
Nem tagadom. Fájdalmas az igazság ökle.
Nem mintha ezt nagyon bánnám,
De üzeneted hiába várnám.
Írásaidat sorban olvasom,
Minden szavad tiszta sor.
Az idő repül, a könnyeim patakokban folynak
(, vagy az csak pár csepp víz a zuhany alatt [?])
Betűid, szavaid pixelenként magamba szívom,
Gondolataim e verses levélben neked megírom,
De ahogy te is mondtad... Ezt lehet,
Hogy soha nem közli az e-mail veled...
Nem tudom, hogy sírtam-e,
Vagy talán csak írtam ezt.
Fogalmam sincsen.
Hiszen benned kincset
Rejtett el egy felsőbb erő.
Azt gondolhatják, fenyegető,
De nem. Erőm elhágy,
Verseid, a sok novellád
Éjjel s nappal megállás nélkül
Csak olvasnám. De nem szépül
Meg a világ a sok igaz szavadtól,
Hiába, az én agyam is csak zakatol.
Összes publikus sorod átbogarászva
Más is azt mondja, folt vagy a zsákra -
Mélyen belül hasonlítunk.
Nekünk is van egy titkunk,
Mint mindenki másnak, kik nem tudják,
Egy ember mekkorát árthat ennyi idő után...
Holtak. Kedvelt témád, látom.
Nekem van egy "halott" barátom,
Aki érdekes mód' felveszi a telefonját, ha hívom,
Bár igazi beszélgetéseinket néha azért visszasírom.
Nem árulok el azért minden magamról előre,
Csak azért írok, hátha kedvet kapsz, s tetőled
Egy választ megkapok,
Mint várva várt csomagot.
"Csajos" terveim persze már messze
Jövőben járnak; olyasmi levelek nesze,
Mint Arany s Petőfi vers-levele,
Lehetnek beszélgetésünk kezdete(i)...
2018. április 9.
(Kicsit már megbántam, hogy ezt az üzenetet
Meggondolatlanul küldtem el, mint levelet,
S most inkább abban reménykedem,
Hogy nem nyitod meg e levelet neten...)
(2018. április 10.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése