Sokszög
Nézd,
ahogy
a felhők
szépen, lassan
siklanak tova,
s mint a fák lombja
hűs árnyakat
vet. Megnő
a lomb
s ég.
Ég
a Nap
tüzében
a fák lombja,
naplementében
szikrázik élet,
s halál ontja
vérét egy
dalnak
épp.
Szép
élet
várt volna
e szép dalra,
mit poéta költ,
ki sohasem ölt,
mert várt arra
a napra,
melyet
élt.
Két
napot
kaphatott
volna a mű
megírására
a költő. Mára
írta meg ő
a napot.
Halott
érv.
Félt.
El nem
készült vers
veszte neki,
mert elvész akkor
élte, hisz kapkod,
mert nem telik
a szünet
versre.
Vér.
Vér
folyik.
A költő
vére folyik.
Nem meri írni,
sem italt inni.
Léte kopik,
de fölnő
aki
fél.
Él,
nem fél,
csak nevet,
De meg nem vet,
Ki félve éli
Létét, az féli
éltét. Tenne
ellene,
de él,
s fél.
2018. április 18.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése