Próbálom túlélni...
Nem keres engem senki. Láthatatlanná váltam.
Nem is keresem helyem már ebben a világban.
Csak létezem itt, mint árva, gondozatlan növény.
Már elszáradtam. Hiába az öntözés. Fölény.
Azt hitted, fölényt élvezel. Majd elveszítettél.
Benned viszont sosem halt meg az a kicsiny remény.
Csak létezem itt, mint árva, gondozatlan növény.
Már elszáradtam. Hiába az öntözés. Kötél.
Kötélhez nyúltál. Fehér falak. Ridegség. Kórház.
Egyet kívántam. Bár még egyszer láthatnám orcád.
Csak léteztem ott, mint árva, gondozatlan növény.
Már elszáradtam. Hiába az öntözés. Mögém.
Mögém kerültél. Magadhoz húztál. Még egy próba.
Reményed ismét megfulladt tavában. A tóban.
Csak léteztél ott, mint árva, gondozatlan növény.
Már elszáradtál. Hiába az öntözés. Fölém.
Most fölém hajolva súgsz: "Lelked sötét tavában.
Nem csak reményem. Vele fulladtam én is. Bátran!"
Csak létezel itt, mint árva, gondozatlan növény.
Rég elszáradtál. Hiába az öntözés. Tömény.
Tömény igazságot, azt akarsz. Hát jó. Megkapod.
Bár itt lennél, élnél, s átölelhetne két karom!
De én csak létezem itt, mint elhagyatott növény.
Már elszáradtam. Hiába. Nem vagy itt. Körém.
Körém nem fonódik két karod. Elfelejtettél?
Próbálom túlélni, hogy halálosan szerettél...
Nélküled létezem itt, mint árva szobanövény,
De már elszáradtam, semmit sem ér az öntözés.
2018. november 8.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése