Buttercup and her beutiful bullsh*ts

Vonaton

Ott voltunk a hídon ketten,

Ballagtunk, s álltunk szépen csendben.

Néztelek, s mikor észrevetted,

Rám néztél, s én elfordítottam a fejem.

Megkérdeztem; ugorhatok?

Ha nem, megöl az unalom.

Azt mondtad, tegyem, ha akarom,

De erősen megfogtad a karom.

Megmentettél, magadhoz húztál,

Átöleltél, de elbúcsúztál.

Hagytad, hogy ott hagyjalak,

Tudhattad volna, hogy vártalak.

Vártam, hogy utánam jöjj,

S a vonaton mellettem a hölgy

Nem nézett hülyének,

Amiért szemeim vízcsapja felébredt.

Sírtam már vonaton, 

Nem ez lenne az első alkalom,

S írtam már vonaton,

Most is csak szívemet hangolom.

- gondoltam,

de te nem jöttél utánam. -

Hangolnám, de minek?

Nem hangszer ez, hogy játssz vele,

Inkább fognád meg a kezem;

A kezem,

S a szemem.

Tengerkék szemeidtől megfagyok,

De ölelésedben ki is olvadok,

Sőt lángra lobbanok,

Megijedek, majd elrohanok...

2017. november