Vihar
Tudnál egy picit beszélgetni velem, kérlek?
Csak mert odakint vihar van, és félek...
Lehet, hogy ez aranyos, de hidd el, míg élek,
Nem lesz jobb, bennem sötét marad a lélek.
Mire válaszoltál az üzenetemre,
- beletelt az talán egy percbe -
Már elkezdtem írni e verset,
Hogy eltereljem figyelmemet.
Egy semmitmondó válasszal találtam magam
Szemben, de ha elmondom egyszer, kacagsz
Majd, hogy "csak" féltem, mert vártam a tavaszt,
De helyette tél lett, vihart kaptam, fehér havat.
Tudtam, ha itt lehetnél, csak átölelnél,
Minden rendben lenne, de sajnos te ennél
Sokkal messzebb vagy, s itt nem lehetnél.
Megvédeni nem kell, hisz nincs is veszély.
Te minden percben védenél engem, hisz
Tudod, szenvedtem én már, de mennyit!
Sosem tudtál még velem itt lenni, enni
Egy pizzát. Sosem tudnál elfeledni.
2018. március 17. 23.13 - 23.29
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése