Naplemente
Bárcsak egyszer, csak egyszer még
Hozzám te visszatérhetnél.
Az ég rózsaszín hulláminak
Már-már tündöklő habjain, ha
A horizont égő egén
Közelíthetnél majd felém,
Karjaidba ugranék. Lehet,
Hogy sohasem engednélek el.
De úgy, mint a naplemente,
Emléked már reggelente
Elhalványul és feledésbe
Merül. Ezért minden nap kérlek,
Gyere vissza, ölelj, csókolj,
De most, kérlek, ne csak bókolj.
Most szoríts magadhoz erősen,
Már soha ne tűnj el mellőlem!
2019. február 23-24.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése