Félholt félhold

Az a sötét felhő épp bekebelezi
a Holdat. Minél inkább magába fogadja,
annál többet veszít fényéből e ragyogó
korong. Ki tudja, vissza tudja-e nyerni
valaha azt az éji ragyogását, mivel
egykor büszkélkedhetett? Ki tudja, a felhő
otthagyja-e valaha? Épen vagy talán
félhol(d)tan?

Szemtanúja voltam az esetnek. Túlélte.
Ragyogás helyett már épphogy csak
pislákol, a még menthető és már menthetetlen
határán. Sosem lesz a régi, de minden
tőle telhetőt megtesz, hogy a felhőtől
távolodva új erőre kaphasson a fénye.

A lelkem volt a Hold. Túléltelek.

2024. augusztus 17.

 

Esedékes

Hogyan érthetnéd meg,
Hogy nem vagyok az anyád,
Ha folyton én mosok rád.

Mossak, főzzek, takarítsak
Utánad, helyetted, neked.
Bár a kukába dobnád a szemeted!

Százszor egyszerűbb lenne
Az élet, ha besegítenél itthon
Bármibe, de csak mondod: mikor?

Sosincs idő semmire,
Se neked, se nekem, senkinek,
De ezt én nem mondhatom, hiszen

Ez egy általánosítás.
Ilyeneket csak te mondhatsz,
Hogy a felelősség alól kibújhass.

Miért is kéne felelősség
Egy ilyen férfinak, neked?
Hiszen egy férfi sem lehet

Tökéletes. Neked hosszú napod volt,
Fáj a fejed, hagyjalak pihenni,
De ha nekem kéne, az csak hiszti.

A sok motiváló projekt mellett
Nem jut időnk egymásra,
Elménk így is a falra másznak.

Ha ennyire toxikus az egész,
Miért nem hagylak el,
Miért nem hagyhatsz el?

Mi tart össze/vissza minket,
A döntéstől, mi esedékes
Már jó ideje, édes?

2024. január 19.