hétköznapi #2
– Muszáj.
Már hallom, érzem, ahogy a feszült sínek
bizseregni kezdenek,
Mert érzik, várják, hogy hozzájuk érjenek
a reggeli vonatkerekek.
Várva várt pillanat mindenki számára,
Napunk fénypontja – mehetünk munkába...
Felnőttek, akik ki tudnak, tengeréből,
Ki(k) mernek szakadni, a mókuskerékből,
Nekik mindez semmi, már csak múlt.
Mások csak túlélnek, napról napra,
Akkor is, ha majd' belehalnak,
Vagy egy túró rudi is elég ahhoz, hogy
Boldogok legyenek,
– Akár a gyerekek –
Vagy legalább annak mutassák magukat.
Ez egy boldog vers akart lenni,
De elrontotta az, hogy itt kell lenni.
Élni, létezni kell. Kötelező. Muszáj.
2023. április 14.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése