Emlékfolt
Furcsa a felejtés folyamata...
Egyik nap még velem vagy, szeretsz,
De emléked megfakul másnapra.
A kedvenc képem az volt, amit te
A legjobban gyűlöltél mindig.
Mikor azt mondtad, szeretsz, elhittem.
Egyszer regényt írtam volna rólad,
De ma már csak minden második
Kávé után jutsz eszembe... (Sóhaj)
Milyen jó is volt, mikor még hívtál,
Most csak én hallom, hogy a számod
Nem kapcsolható... Ne kérdezd: sírtál?
Tudod, a válaszom igen lenne.
Sokáig kapaszkodtam beléd,
De most már el kell, hogy engedjelek.
Nem élhetem az életem a nem
Létező árnyékodban. Engedd,
Hogy el ne felejtselek sohasem.
Mindig ott leszel szívem sarkában,
De kérlek, értsd meg, tovább kellett
Lépnem. Ott a helyem a karjában.
Egyszer téged is így öleltelek
Volna, de neked nem kellettem,
Így most bátrabban felejthetlek el.
2020. október 2.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése