Sleep paralysis
A szellő átfújt az ajtón,
Át rajtam. A képem sajgón
Bámult vissza a tükörből;
Újabb ütés az ököltől.
Aludtam még néhány órát,
Tettettem illúzióját;
Álmainak torz tükrét; sőt.
Ismét egy ütés öklétől.
Még csukva voltak szemeim,
Mikor nyikorgott sebeim
Ajtaja, de a küszöbről
Még egy ütés az ököltől.
Beléptél, s én tudtam; hozzám
Jöttél; ágyamnál szófoszlány
Elhalt mind. Már tőrrel döftél:
Ez a csapás is öklödé.
Álltál és bámultál, ahogy
Ajkam levegőért kapkodt',
De nem hagytad. Mindöröktől
Csak ütések az ököltől.
Mellkasomra nehezedve
Meredtél csukott szememre.
Ne mozdulj! Az őrültségtől.
Pofont kaptam az öklétől.
Ilyen lenne a hírhedt Vég?
Vagy lehet ez az Élet még?
(fojtogatsz a könyököddel)
Örökös harc egy ököllel.
2020. március 3.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése