A kétség
(Arany János: A lejtőn)
Hullik a hó. Fehér árnya
Bekopog az ablakon.
Emelkedik szellő szárnya,
Csendben suhan utakon.
Az égre nézek: nagy felhő.
Már fehér az ég; nem kék.
Havazott, de most már meddő.
S én félve nézek felé.
Boldog ének - ha felhangzik,
Boldogabban alhatok -
Karácsony jön, nincs olyan, ki
Ne hallná e dallamot.
Mégis csend van. Te sem hallasz.
Eltávolodsz tél előtt,
Már nem válaszolsz, csak hallgatsz.
Érzem, baj lehet ebből.
Ki vagy nekem?... Édes kétség.
A vágy vagy kétség nagyobb?
Tűnődöm... Nagy a sötétség.
Adok, de mit kaphatok?
Mit vársz ember tudatától?
Kéz a kézben? Karba tett?
Ősi zavar, édes mámor.
Elég csak egy balga tett.
2019. december 5.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése