Buttercup and her beutiful bullsh*ts

Szívemnek viharaiban

Sötét van, reggel még odakint. A
Zord szél nekifeszül az ablaknak.
Inkább nem megyek el ma sehova.
Vaksötét van, csendes ez a szoba;
Elmegy, s engem is magával ragad.
Megyek vele, a szél öreg hinta.
Nekilök a falnak, mint egy bika.
Engem nem tud legyőzni e balga
Köd, vihar, szél, sötét. A jég olvad.

Visszhangoznak fejemben a kimondatlan szavak.
Itt fogok én megőrülni. Őrült: az vagyok már.
Haragszik rám a természet, mert szidtam foltját?
Azt nem mondom, hogy nem szépek a bokrok, fák, tavak.
Remény az, mi kell most nekem. Az idő halad.
A zord időjárás elől én nem bujkálok már;
Indulok haza: elhatalmasodott rajtam a honvágy.
Boldog akarok lenni, de nem megy. Fájó szavak
Akadnak torkomon, belém nyilall a fájdalom.
Nem leszek más én sem, csak egy szürke hamu-halom.

2018. január 24.