Buttercup and her beutiful bullsh*ts

Kiáltom azt, hogy segítség

Kiválasztott minket a sors.
Itt állunk, tudom, s tudod jól.
Állunk és nézzük egymást,
Látlak, s te is látod orcám.
Talán nem mész most messze.
Oda, hová embernek nincs mersze.
Máshová mész, s elfelejtesz.

Amikor majd kereslek,
Zárt ajtók mögé belesek,
Te itt, köztünk már nem leszel,

Ha mégis, akkor örömkönnyek
Odagyűlnek szemembe őrnek,
Gyorsan letörlöm őket,
Jól elrejtem előled.

Szeptember is elmúlt már,
Engem a világ tárt karokkal vár,
Gyere velem, segíts nekem;
Így szólok, de te elfelejtesz.
Te sosem törődtél velem,
S hogy ezután mi lesz,
Én sem tudom, de te tudd, az élet
Gyönyörű kincs, ajándék, amíg éled!

2017. október