Buttercup and her beutiful bullsh*ts

Rabság

(Petrarca-féle szerelmes szonett)

Legnehezebb helyre küldtek el engem,

Szabadságtól megfosztottak négy fal közt;
Rabságban töltött éveim száma öt,
Melyeket nélküled kell eltöltenem.

Lelkemmel vágyódom messzi helyekre,
Hova te viszel, fák hűs lombjai közt;
Kívánságom ennél nem is lehet több -
Csak azt kívánom, lelkem veled legyen.

Szél szárnyán szárnyalok, repülök feléd,
Mikor velem vagy, rajtunk kívül nincs más.
Nem is tudom, mikor szerettem beléd...

Megérkeztem a helyre, hol már vársz rám,
Nélküled bárhova már nem is mennék,
És érzem azt, hogy szabad vagyok én már.

2017. április