Angyaltánc
Karácsony napján kikészítem
a legszebb ünneplő cipőm;
s szeretetben telik időm,
templomban erősítem hitem.
Abban az évben sem volt ez másképp.
Templomból ballagva hazafelé
a szél egy levelet sodort elém,
az utcán végigsuhant egy árnyék.
Szobám ajtajában cipellőim
Nem úgy álltak, mint ahogy én hagytam,
csak fényességet láttam: egy angyalt.
Szüleimtől azt kérdeztem: ő ki?
Ők nem láthatták az égi lényt,
s az angyal csendre intett;
ne én szóljak azoknak, kiknek
felnőtt lelkükből kihunyt a fény.
Mikor szüleim aludni tértek,
a ragyogó szépség álmomból
felkeltett, s halkan a távolból
felcsendült egy karácsonyi ének.
Táncolni kezdett a nőalak,
s én szememmel követtem őt.
Lépések: egy-két-há'-négy-öt,
szemem előtt nyílt egy ablak.
Ablakon keresztül láthattam
a fényesség birodalmát:
örömet, szépséget, csodát.
Angyalok országában jártam.
Kecsesen lépdeltek az angyalok,
táncolni hívtak engem is, és
megtanítottak egy-két lépést,
s álmomból az angyal hazahoz.
Minden évben eljött hozzám,
tanulgattam a táncot,
nevetett, mikor látott;
mondta: Ilyet is tudsz? No, lám!
Felnőtt koromban is vártam őt,
tanított, s óvott, segített,
erőt adott nekem, hitet.
Szerettem én, ha itt volt, ha jött.
De egyszer, mikor vártam, nem jött.
Gyenge voltam, erőtlen, beteg;
karácsony napján fel sem keltem;
szememet elárasztotta a köd.
Másnap reggel vele ébredtem,
mennyei birodalomban,
vele én is angyal voltam;
tanári pályámat megkezdtem.
Egy kislány volt az első.
Lábak nélkül született, de
Istentől kapott egy kezet.
Nem láttam őt azelőtt.
Bájos volt, de nem tudtam,
hogyan tanítsam táncolni.
Felállt, de láttam megrogyni
kis térdeit. Elkaptam.
Nem megy nekem ez így - szóltam,
de az Úr engem választott ki,
tanítsam meg a lányt táncolni.
Nem tudtam rájönni, hogyan.
Tettem, ahogy én tanultam;
Táncoltam, s lelkét táncolni láttam.
Megértettem: tánchoz nem kellenek lábak.
Szeretet kell, hit, és futhatsz.
2017. december 13-14.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése