Túl gonosz

Csepereg, zuhog, bekopog;

Lefolyik az ablakon;

Figyelem, figyellek, hallom;

Az eső is azt súgja: FUSS!

Ez a világ már nem való neked.

Előadás, színpad, porond;

Csak játszadozó hangok:

Morse jelek. Kardok, pajzsok,

S mégis, mégis az mondja: FUSS!

Menekülj, amíg lehet!

Lefordítja az, ki okos;

Kilences, kettes, hatos;

Csupa ismeretlen harcos.

Mutatja is, hogy hova FUSS.

Add át nekem terhed!

Vajon számít, ki a fontos?

Sebek, hegek, övcsatok.

Ezek mindhiába karcok.

Te semmiképp se tovaFUSS!

Rád vártam, te Csoda ember!

Végre itt vagy; messze Holdon;

Kicsit hideg, lám, vacogsz.

Bár nem tudom, mi a kapocs,

Én mindig megvárlak, csak FUSS!

Menekülj karjaimba, gyere!

Ez a világ már túl gonosz,

Megértem, ha feladod,

A bántást, s sértést azt kapod...

Vigyél magaddal, hova futsz!

Aki értékes volt, már elment.

2021. november 30.

Inszomnia

Egysorost sem érdemelsz,

Mégis kapsz hetet:

Szép, s jó, csak groteszk.

Fellángol, majd odébbáll;

A beszélgetés, s... Hékás!

Te... Haragszol-e?

Nem tudom. Már hét napja nem alszom.

2021. szeptember 12.

Csésze az esőben

Falakat húztam magam köré;

Ne akard áttörni! Gonosz...

Egy csepp víz a kis teáscsészében.

A falak kint tartanak téged,

De a víz bent marad. Újabb

Esőcsepp a porceláncsészében.

Ha így folytatod, gyorsan telik

Életem apró csészéje;

Néhány könnycsepp múlva túl is csordul.

Viharban kint felejtett csésze

Egy perc alatt megtelik, s már

Továbbadja az ég könnycseppjeit.

Ha az ég sír, nekem is muszáj.

Lelkemben vihart kavartál.

Esőt, mi nem csillapszik soha már.

A poharam hamar megtelik;

Belőle egy csepp sem szökik;

Csak gyűlik, míg bele nem fulladok.

2021. július 9.

Lehetőségek

Stressz. Depresszió. Kiégés.
Padlóra kerültem.
Csak kalimpálok háton fekve,
Mint egy felfordult csótány
Az éjszakai fürdőszobacsempén.

Talán ha kicsit jobban hadonásznék,
A körbe-körbe forgás helyett
Beleakadnék valamibe, és visszabillennék.
Mint egy felfordult csótány
A nyirkos pincepadlón.

Talán ha nem pazarlom az energiám,
Majd jön egy szellő, vagy valaki, aki
Segít felkelni, és nem leszek többé olyan,
Mint egy felfordult csótány
A piszkos konyhapadlón.

Vagy talán csak feladhatnám.
Ha türelmesen várok, jön Ő, összeroppant,
Majd lassan rám nehezedik a halál.
Egy eltaposott csótány,
Utolsókat rándulva a felkelő nap fényében.

2021. június 13.

Visszakérem

Első csókjaim, miket oly' édesen elloptál,

Kívántál, vágytál, kértél, viszonoztál, s eldobtál,

Ezúton visszakérem, bár nem illik, nem szokás.

Mert én már más vagyok, és te is más voltál.

Valaki olyannak adnám őket tovább,

Aki értékeli, s száz lakattal elzárt széfben

Őrzi, nem pedig másnap továbbadja egy ékszert

Gyűjtő, vörös karmú, csalfa szarka szűk fészkébe.

Kértem volna még egyet tőled is,

De minek, ha kaphatok értékest itt?

Mert van, aki szeret, nem csak játssza,

S ha nem gond, inkább benne lelnék társra.

Akkor kellettél, de ma már tudom, hogy nem te;

Csupán mikkel elhalmoztál egyetlen este...

2021. április 17.

Félreértett igazságok

Párbeszéd

Hadd öleljelek meg!

                                                 Nem.

Csak a csókod íze kell.

                                        Nem veled.

Bújj hozzám, minden rendben lesz.

                                 Már nem neked.

Bár tovább maradtam volna veled.

                      Már van más helyetted.

Végül még kiderül, hogy lelek

olyat, ki jobb, mint te lehetsz.

             Hagyjál már! Csak felejts el!

Hazug remények. Jobb is nélküled.

  Na, mondom, nem én voltam hülye.

 2021. február 8.; 4.20

Puzzle

Egy magányos reggelen
- te apró puzzle-darab, -
Hiányodra ébredtem.
Az ember addig matat,
Vérszemet kap, s csak keres,
Míg meg nem lesz. De arra
Senki sem gondolt, (te sem,)
Milyen kevés egy falat,
Ha hiányos a kirakós,
Mert be kell tölteni az űrt.
E darab a szívnek adós,
Annak, mely oly gyakran csak tűrt.
Azt hitte, megtalálta
Azt, a tökéletest, ki
Hiányzott; aki által
Ez már teljesnek tetszik.
Tökéletes? Csak álca.
Nem épp ő illeszkedik
A puzzle-szív hiányába,
Mégis beletelepszik.
Ki kell azt tépni onnan!
Fájdalmas, mégis muszáj.
Lehet szeretni holtan?
Lehetetlen. Jaj, fuss hát!

2021. január 29.

 Hajnali haikuk

Ezt tanítottad nekem:

Emberek jönnek, és mennek, de

Maradnak az érzelmek.

Ezt csak itthagyom:

- egy üzenet magamnak: -

Nem a te hibád.

Kidörzsölt szemek,

Hosszú, átsírt éjjelek;

Ilyen nélküled.

Bezárt kapukon

Csengetek, kopogtatok.

Segíts, elveszek.

Te már lezártad ezt,

Én el nem engedhetlek.

Miattad nem tudlak.

Mert mire elég

Az embernek csak egy hét?

Belédszeretni.

Belédszeretni,

Majd el is engedni, mert

Nem tudsz szeretni.

2021. január 23.

röviden tömören

        vágyom rád de
        nem tudom kifejezni
        önmagamat
        szeretném lefejezni
        amiért ezt
        nem merem befejezni

2021. január 13.

Közelebb

Szeretnélek szeretni...

Szeretnélek szeretni,

Mint eddig még senki sem

Engedj közelebb, hiszen

Szeretnélek szeretni.

Ne ijessz el magadtól,*

Mert csak veled szeretnék

Lenni. Ketten: te meg én.

Ne ijessz el magadtól!

Hiányzik az ölelés,

Azok az édes csókok.

Hiányzik az ölelés,

S szavak, miket nem mondok;

A hiányod - felemészt, -

S szavak, miket nem mondok.

2021. január 13.

* Idézet; IG: @azthiszemhogy; 2021. január 13.