Visszakérem
Első csókjaim, miket oly' édesen elloptál,
Kívántál, vágytál, kértél, viszonoztál, s eldobtál,
Ezúton visszakérem, bár nem illik, nem szokás.
Mert én már más vagyok, és te is más voltál.
Valaki olyannak adnám őket tovább,
Aki értékeli, s száz lakattal elzárt széfben
Őrzi, nem pedig másnap továbbadja egy ékszert
Gyűjtő, vörös karmú, csalfa szarka szűk fészkébe.
Kértem volna még egyet tőled is,
De minek, ha kaphatok értékest itt?
Mert van, aki szeret, nem csak játssza,
S ha nem gond, inkább benne lelnék társra.
Akkor kellettél, de ma már tudom, hogy nem te;
Csupán mikkel elhalmoztál egyetlen este...
2021. április 17.